A zalai régészet eddigi legnagyobb vállalkozása fejeződik be napjainkban. Az 1999 őszén megkezdett ásatássorozatnál összesen 58 helyszínen végeztünk régészeti feltárást az autópálya építését megelőzően illetve építése közben. A régészeti ásatások költségeit törvény szerint a beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. állta. A Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága és a beruházó közötti első szerződéskötésre 1999 nyarának végén került sor. Első feladatunk az volt, hogy az M70 22 km-es szakaszát, mely Letenyétől Tornyiszentmiklósig tart, 2001. augusztus végéig adjuk át az építtetőknek, míg az M7 autópálya hasonló hosszúságú Letenye–Sormás közötti részének régészeti kutatását 2003 augusztus végéig fejezzük be. A két szakaszon egyszerre kezdtük el a munkákat, a régészeti feltárásokat minden lelőhelyen a határidőre sikerült befejeznünk. 2003 nyarán a beruházó megbízott bennünket a Sormás–Zalakomár (Zala–Somogy megyehatár) szakaszon található régészeti lelőhelyek feltárásával, majd 2005 nyarának végén a Becsehely–Nagykanizsa keleti csomópont közötti szakasz pótkisajátítási területein található régészeti lelőhelyek ásatásaival is. Nagykanizsa–Zalakomár közötti területeken a munkák 2007 tavaszán fejeződtek be. A Becsehely–Nagykanizsa keleti csomópont valamint a Nagykanizsa–Zalakomár közötti szakaszon a pótkisajátítási területeken több lelőhelyen az útépítéssel párhuzamosan dolgoztunk, néhány helyszínen még 2008 nyarán is.
A régészeti lelőhelyeket hagyományos terepbejárással derítettük fel, de kiegészítettük más információkkal (légifotó, geofizikai felmérés) is. 2003 áprilisában megkezdődött az M70 Letenye–Tornyiszentmiklós és az M7 Letenye–Becsehely, majd 2005 áprilisában az M7 Becsehely–Nagykanizsa keleti csomópont illetve 2007-ben a Nagykanizsa–Zalakomár közötti útszakaszok kivitelezése. Az építések során több olyan régészeti lelőhely került felszínre, melyet a rendelkezésünkre álló módszerekkel előre nem tudtunk jelezni. Ezeken a területeken az autópálya építése közben, a kivitelezési munkákkal párhuzamosan végeztük el a leletmentő ásatásokat. Munkánk nagyságát mutatja, hogy összesen 549.799 m² nagyságú régészeti terület feltárásáról van szó. Ez eddig soha nem tapasztalt mennyiségű és részletességű információhoz (településszerkezet, településeken belüli munkamegosztás, stb.) juttatott bennünket. A lelőhelyek kora széles, az újkőkortól a középkorig terjed, de mindegyiknek van valamilyen sajátossága, ami a kutatás számára alapvető fontosságú.
Külön említésre méltó, hogy 7000 évvel ezelőtti újkőkori, erődített települések sora került felszínre. Több rézkori, bronzkori, kelta és római kori település, népvándorlás kori és 11–13. századi Árpád-kori falvak objektumait, településrészleteit sikerült napvilágra hozni, feltárni. A rendkívül nagyszámú lelet feldolgozása és dokumentálása, valamint raktározása a becsehelyi illetve 2007-től a gellénházi ásatási központban történt. A dokumentációkat a törvényben és rendeletekben előírtak szerint mindig határidőre, naprakészen sikerült teljesítenünk. A régészeti bázisokon folyamatos munkavégzéssel 10 főből álló kerámia restaurátor műhely is működött. A feldolgozó munkát modern digitális technikával külön csoport is segítette. A legnagyobb intenzitáskor 50-60 múzeumi munkatárs (cserépmosótól a régészig), kb. 150-180 fő ásatási munkás, és számos munkagép tevékenykedett. Külön említésre méltó, hogy a hatalmas feladatnál, szinte kizárólag, zalai régészek voltak az ásatásvezetők, megbízásunk alapján csak egy kisebb töltésanyag bánya kitermelés előtti régészeti feltárását végezte el az MTA Régészeti Intézete. A feltárásokon konzulensként Kalicz Nándor segítette a munkát. A természettudományos vizsgálatokat a Magyar Természettudományi Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszéke végezte el. Az antropológiai vizsgálatokat Tóth Gábor készítette.
Fiatal munkatársaink legtöbbje itt szerzett ásatási és feldolgozási szakismeretet és tapasztalatot. Az elmúlt években úttörői voltunk a modern technika és eszközeinek hazai régészeti felhasználásában, így a nagyfelületű ásatások során jelentős tapasztalatokat szereztünk a modern archeológiai megoldások és alkalmazások terén. Az évtizedes munka során összekovácsolódott és ma is összetartó kollektívából sokan ma már másutt kamatoztatják az itt megszerzett ismereteiket, szolgálva a magyar régészet és örökségvédelem ügyét. Már eddig is több tanulmány és előadás született a feltárások egyes eredményeit bemutatva itthon és külföldön, de az előkerült hatalmas mennyiségű ismertanyag közzététele még több évtizedes munkát ad kollégáinknak.

Horváth László – Frankovics Tibor