A zalaegerszegi Göcseji Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiumának támogatásával 2007. november 16. és 2008. május 29. között 5 db türelemüveg restaurálását végeztette el. A munkát Benke István nyugalmazott bányamérnök végezte el Csupor István néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum szilikátgyűjteményének felelős vezetőjének szakmai tanácsadásával.
A restaurálásról jegyzőkönyvek készültek.
Marx Mária
etnográfus-muzeológus
Leltári szám: N.67.8.1.
A türelemüveg falán sem a külső, sem a belső oldalon, vagy a beépített szerkezeten nincs a készítőjére vagy a készítés idejére utaló jelzés. A múzeumi leltár feljegyzése alapján az ajándékozó Valyai Ferencé, Zalabesenyő, Szövetkezet u. 1. akinek a nagyapja kapta ajándékba.
A felhasznált üveg a 19. század végétől cca. 1930-as évekig folyamatosan létezett olyan likőrös, vagy gyógyvizes préselt palack, amely sorozatban készült 0,5 litertől 3 literig fél literenként változó űrtartаlоmmаl. Keresztmetszetük téglalap alakú, 1:1,5 arányú változó oldalhosszakkal. Az üveg magassága az űrtartalomnak megfelelő aránуban változik. A felhasznált üveg méretei: magasság: 20,3 cm, keresztmetszet: 8,4 x 4,2 cm.
A kettős kereszt hársfából készült diópáccal színezve, amely fenyőfából készült kereszt alakú talpazatra van építve. A kereszt elemei gondosan, mértani pontossággal faragottak pontos illesztéssel összerakva. A faragás, az elrendezés, a láthatóság gyakorlott kezekre utal. Nincs azonban tudomás arról, hogy a hazai múzeumok, vagy magángyűjtők tulajdonában hasonló türelemüveg lenne.
A záródugó hiánya miatt az összetartó ragasztót valamilyen rovarkárosító elpusztította, és a faragvány egy részét is megrongálta. A lárvamaradványok az üveg alján gyűltek össze. A palack belső fala elszennyeződött, bepenészedett, a berakás elemei szétestek. A palack és az elemek tisztítása után a hármas kereszt összeállítására került sor. Az alapul szolgáló fenyőfa keretet a további kimozdulás elkerülése érdekében az üveg eljához kellett rögzíteni. A hiánytalanul meglévő elemeket nem kellett újrapácolni, mivel a tisztítás során visszakaptásk eredeti színüket. A kereszt elemeit szintetikus ragasztóval rögzítettük, majd az üveget jellegének megfeleló pótolt dugóval légmentesen lezártuk.
Leltári szám: N.66.51.1.
Az üveg belsejében a készítés idejére és az alkotójára utaló jegyzet nem található. A múzeumi nyilvántartólap jegyezete alapján Alsónemesapátiban készült, feltételezhetően 1890-ben. Az ajándékozó Magyar Ferenc szerint egy apatini asztalosmester készítette. A felhasznált szögletes palack mérete: keresztmetszet: 11,5 x 8,2 cm, magasság: 28,5 cm. Értékes pincetokba való üveg. A kivitelezés kissé pontatlan, primitív, de tartalmazza mindazon atribútumokat, amelyekkel a feszületet szokás ábrázolni. Értéke az üvegnek, hogy a korpusz és az angyalok, amelyek szokatlan módon a kereszt szélén találhatók, kézzel, aquarellel festettek. A palack igen értékes, feltételezhetően a 17. sz. végén készült igazi pincetokba való üveg, amely már igen ritka Magyarországon. Óvatosan kezelendő, az üveg fala vékony, helyenként be vannak karcolva.
Az üvegbe rakott jelenet a pontatlan illesztés és a helytelen ragasztás miatt összeomlott; annak ellenére, hogy a belső keret, szokatlan módon, hosszú drótszeggel volt rögzítve. Az ékkel rögzített záródugó kilazult és rosszul zárt, ezért az üveg belső fala elszennyeződött, bepenészedett. Az üveg nyaka korábban eltörött, amit átlátszó ragasztóval kellett rögzíteni. A kézzel festett részletek (a korpusz és az angyalok) nem sérültek, csak összegyűrődtek, ezért utólagos nadvesítésükre volt szükség. A rossz ragasztás következtében az alkalmazott enyv ragasztó megfeketedett, és az üveg falát nagy területen szennyezte, ezt mechanikus úton kellett eltávolítani. A rosszul illesztett részeket tisztítottuk színfelújítás vagy átfestés nélkül. Új elemek vagy anyagok beépítésére nem került sor. A záródugó légmentes zárása érdekében a törött nyaknál a hiányzó szilánkok helyét víztiszta műgyantávak kellett pótolni, ezért az jelenetet fordítva helyeztük vissza az üvegbe, hogy kiállításkor a törött nyak a hátsó oldalra kerüljön.
Leltári szám: 2004.1.59.
Leltári száma: 2004.1.59. Készült Szombathelyen 1910-ben. Készítője Pintér József. Erre utal a palack aljának belső oldalán elhelyezett irat. A 19. század végén nagy sorozatban, gépi úton készült likőrös üveget használt az alkotó, feltételezhetően esküvői ajándék, vagy házi áhitat céljára. Az üveg alján a név mellett az alábbi felirat olvasható:
„Hа Isten velünk az Ő sz. nevében mindenjót megtehetünk.” A hátsó oldalt egy aranydíszítéssel szegélyezett szentkép fedi, amelyen a koronás Mária és a koronás Kisjézus látható, alatta kéziratos szöveg: Istennek sz. anyja Mária könyörögj érettünk halálunk órájában álj mellettünk. A türelemüveg igen jól megkomponált, felhasználva az oltári díszítéseket, csipkés szélű úrasztali terítőt, bársonnyal bevont baldachintartó oszlopsorokat, barokkos, bő aranyozással. A baldachin alatt olajnyomatos préselt képen egy pártás női fej, feltételezhetően egy menyasszony látható, előtte egy csókolózó fehér galambpár és szív alakú virágkoszorúban egy férfi és női kézfogása látható.
Meg kell jegyezni, hogy a belső építmény kivitelezése, illesztése nagyon pontatlan, több helyen gyalulatlan fenyődeszka van felhasználva, ennek ellenére egy igen látványos kiállításra alkalmas türelemüveg.
A 19. századi likőrösüveg dugója hiányzott, ezért víz került az üvegbe, ami a feliratokat megrongálta, és az üveg alján iszapos lerakódást képzett. Az elemek kimozdultak a helyükről, némelyiken szúrágás nyomai voltak észlelhetők, ill. az üveg alján bogarak lárvái voltak. Az alsó elemekre felrakott bársony tönkrement, az arany díszítések elfeketedtek, a préselt képek meggyűrődtek, elmozdultak a helyükről, és a megfeketedett csontenyvvel beszennyeződtek. Szükség volt a belső elemek kiszedése után az üveg belsejének mechanikus tisztatása. A kivétel során látható lett, hogy az elemek gyalulatlan fenyőből készültek, illesztésük pontatlan, amit csak részben lehetett korrigálni. A restaurálás során az eredeti elemek kerültek beépítésre, csak az alsó részt fedő lila bársonyt kellett kicserélni. A megfeketedett arany díszeket pótoltuk, ill. újra aranyoztuk. Új elemként csupán az üveg jellegének megfelelő záródugó került beépítésre, amelynek légmentes zárásával a további rongálódás megelőzhető. Az elemek szúmentesítése megtörtént, az alkalmazott szintetikus ragasztó és a legmentes állapot megakadályozza az üveg penészedését.
Leltári szám nélkül.
A türelemüvegnek sem a külső oldalán, sem a beépített szerkezeten a készítés idejére, vagy készítőjére utaló jelzés nincs. 3 deciliteres, kör keresztmetszetű gyógyszeres üveg felhasználásával készült Zala megyében 1910 és 20 között. A Néprajzi Múzeum egy teljesen hasonló berakást őriz jóval egyszerűbb és durvábban faragott kivitelben, amelynek a dokumentált származási helye Zala megye. Feltételezhetően az alkotónak az volt az első munkája.
A türelemüveg igazi mestermunka. Bravúros megoldásokat alkalmazott. Az elemek összeillesztésére ragasztót sehol nem használt, hanem kettős csapolással rögzítette az elemeket, hangsúlyozva e módszer látszólagos lehetetlenségét, hiszen az elemek alsó részéhez nem lehet hozzáférni. A záródugóval egybefaragott lakat diófából, a középen elhelyezett feszület hársfából, az alapkeret pedig fenyőfából készült. A törékeny 1 mm. vastag üvegfalú palack a viszonylag aránytalanul nagy záródugó miatt instabil, óvatosan kezelendő.
A fa száradása és a gyakori mozgatás miatt a rögzítőcsappok kilazultak, az elemek szétestek, kisebb illesztő elemek eltörtek. A záródugó, amelyet szú is megrongált, csak lazán illeszkedett az üveg nyakába ezért az üvegbe szennyeződés került és a belső fal helyenként gombásodott. A szétszedés után teljes tisztításra volt szükség. A fő elemek hiánytalanok voltak, pótlásra nem szorultak, csupán a záródugó csapját kellett kicserélni, a cserét a fa eltérő színe jelzi. A visszaépítés az eredeti módszerrel történt, tehát csak rögzítőcsapok alkalmazásával. Néhány helyen szükséges volt egy kevés szintetikus ragasztó rejtett alkalmazása, hogy a kezelés során a beépített elemek ne mozduljanak ki. A dugót a nyak felső pereméhez légmentesen hozzáragasztottuk. (A ragasztás eltávolítható.)
A szögletes hutaüveg valószínűleg a 19. század derekán készült, viszonylag vastag falú, sértetlen palack. Ritka, hogy a nyakrész egybefújt az üveg testével. A kereszteket, korpuszokat és a kísérő alakokat, főként angyalokat olajnyomatos, préselt képekből vágták ki. Ezeken kívül is több különböző olajnyomatos szentkép szerepel a türelemüveg mind a négy palástján.(2009.2.2)