Az írótábor résztvevőinek sportos és szellemi feladatokkal egyaránt készültünk, a délután valamennyiünk számára remekül telt. Az egyik feladat például az volt, hogy a következő szavak felhasználásával (falumúzeum, kástu, Göcsej, fokla, kecske, templom, szőlő) írjon a két csapat verset. Hogy hogy sikerült? Íme:

 

Meglátogattuk a Göcseji Falumúzeumot, ahol játszottunk sok érdekes játékot.

Sokat tanultunk, sokat felejtettünk, de a lényeg mégis megmaradt bennünk.

A kástu fogalmát elfelejtettük, helyette inkább a szőlőt eszegetjük.

Ha meggyújtjuk a foklát, világít, mint állat, közben a kecskék nyugodtan zabálnak.

A múzeumban templomot is találunk, ahol, ha hívők vagyunk, imádkozhatunk.

Tök jó program volt, tovább is maradnánk (…) ha lehetne, itt is éjszakáznánk.

Köszönjük a figyelmet, viszontlátásra – reméljük, még találkozunk ebben a világban. (Lúzerek)

 

A skanzeni vers

Elmentünk a falumúzeumba, ott beleütköztünk egy kástuba.

Göcsejt három folyó veszi körül, ezért minden kecske nagyon örül.

Az úri házakban van fokla, itt a templomnak díszes a tornya.

Kovácsműhelyben van néhány üllő, mellékesen nagyon finom a szőlő.

Búcsúzásként annyit mondhatnék nektek: a Gazsiék minden versenyt megnyernek.

Mint például ezt a versírást, ahogyan a kötélhúzást!

(Táltosok) 

Az eredeti képek és a szövegek a fenti galériában megtekinthetőek!